Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 Bár a település napjainkban a Komárom-Esztergom 

megyei Tarjánhoz tartozik, több forrás is bizonyítja, 
hogy 1960-ig Bicskéhez tartozott. Tornyópusztát egykor 
Mórpusztának nevezték, 1702-ben már Batthyány Ádám 
birtokaként említették. A bicskei Batthyány-uradalom 
apáról fiúra öröklődött. 1703-tól Batthyány Lajos nádoré, 
1765-től Batthyány Tivadaré, 1812-től Batthyány Antalé, 
1828-tól Batthyány Kázméré és Gusztávé lett, majd 1837-
ben a két testvér közötti birtokmegosztás révén Batthyány 
Kázmér gróf tulajdonába került. Hiteles források szerint 
Tornyópuszta 1856-1950-ig tartozott Bicskéhez közigazgatásilag. Lakossága 1856-ban 71 fő volt.
Batthyány Kázmér az 1848-49-es szabadságharc idején 
játszott szerepe – többek közt a Szemere-kormányban 
betöltött miniszteri poszt – miatt emigrációba kényszerült, majd teljes vagyonát elkobozták. A birtokok egy 
részét, így a bicskei uradalmat és Tornyópusztát bátyja, 
herceg Batthyány-Strattmann Gusztáv 1860-ban visszakapta, 1863-ban azonban eladta a Belga banknak.A pénintézet az uradalomhoz tartozó birtokrészeket 
eladta, így Tornyópusztát Galánthai Esterházy Miklós 
József gróf vásárolta meg. A gróf 1897-ben bekövetkezett 
halála után unokatestvérének, Esterházy Móricnak lánya, 
sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi Péterné Esterházy 
Mária grófnő örökölte Tornyópusztát. A puszta egy 
részét 1910-ben Hirsch Géza megvásárolta a grófnőtől. 
Egyes források szerint ebben az időben épült Tornyón a 
még ma is látható kastély. 
1919-ben már Erdélyi Mihályé volt Tornyópuszta, aki 
egy évvel korábban jutott az 569 kataszteri holdat kitevő 
birtoktesthez. 1931-ben a puszta nagyobb részét herceg 
Hohenlohe-Landenburg Lajos és felesége futaki Hadik 
Ilona grófnő vásárolta meg, ekkor a településnek 110 
lakosa volt. Az uradalom területe 1935-ben és az 1943-
as összeírások alapján is 2278 katasztriális holdat tett 
ki. Az 1945-ös népszámlálás alapján Tornyópusztán 141 
lakos 63 lakásban lakott, valamint megtalálható volt itt 
egy vadászház is. Főként lovat, szarvasmarhát és bárányt 
tenyésztettek itt, de a puszta saját kisvasúttal is rendelkezett.
1945-ben elhunyt Lajos herceg négy gyermeke közül 
valószínűleg a legidősebb, Sándor Gottfried használta a 
tórnyói rezidenciát, hiszen 1948-ban ott született második fia, Albrecht. 
A II. világháború alatt az átvonuló szovjet katonák 
megszállták a kastély épületét, melynek állaga emiatt 
leromlott.
1948-49-ben a Tarjáni Állami Gazdaság tulajdonába 
került, akik nem óhajtották, hogy Tornyópuszta a 18 
km-re fekvő Bicske közigazgatása alatt álljon, hanem 
lépéseket tettek a puszta Tarjánhoz csatolásáért. Az 
1948 és 1960 közötti időszakban működött a kastélyban 
pártiroda, munkásszálló, az oldalszárnyat pedig üzemi 
konyhának rendezték be. Eközben az épület egyre rosszabb állapotba került, az árkádokat elfalazták. 1960-ban 
Tarjánhoz csatolták a pusztát.
A rendszerváltás után a kastély magántulajdonba 
került, és megkezdődtek a helyreállítási munkálatok. 
A kastélyt park veszi körül, melynek területe 1945 előtt 
jóval nagyobb volt a mainál, főként vadgesztenyefák 
és hársfák díszítették. A hátsó homlokzat előtt egykor 
medence húzódott, de a kastély melletti jégverem nyomai 
napjainkban is láthatók. 
(Virág Zsolt: Magyar Kastélylexikon IV. köt. KomáromEsztergom megye kastélyai és kúriái, Bp.: Castellum 
Novum, 2003. 124-125. o.)
Napjainkbn a tornyói vadászház a központja a környék 
vadászturizmusának, valamint itt működik a mintegy 
hetven főt befogadni képes nemzetiségi ifjúsági tábor is. 
Tornyópusztán ma negyvenöt család él, többségük nehéz 
anyagi körülmények között.

Széltérkép